ἀμετρία

ἀμετροϐαθής

ἀμετρόϐιος
ἀμετρο·ϐαθής, ής, ές [ϐᾰ] d’une profondeur immense, Opp. H. 1, 85.
Étym. ἄμετρος, βάθος.