ἀμφίκερως

ἀμφικέφαλος

ἀμφικίων
ἀμφι·κέφαλος, ος, ον [φᾰ]
1 à deux têtes, Eub. (Ath. 450a, conj. -κέφαλλος); Arstt. H.A. 1, 15, 5 ||
2 où il y a place pour deux têtes (lit, siège, etc.) Poll. 10, 36 ; Syn. 158c.
Étym. ἀ. κεφαλή.