ἀναχαλαστικός

ἀναχαλάω-ῶ

ἀναχαραγή
ἀνα·χαλάω-ῶ [χᾰ] relâcher, détendre, Plut. M. 647d ; Ath. 24d ; Gal. 19, 537, etc. ; au pass. Hpc. 616, 38 ; Pol. 6, 23, 11 ; Plut. M. 877c, etc. ||
E Poét. ἀγχαλάω, A. Rh. 2, 585.