Ἀνάφη

ἀναφής

Ἀνάφης
ἀν·αφής, ής, ές [ᾰφ]
1 intangible, impalpable, Plat. Phædr. 247c ; Luc. V.H. 2, 13 ||
2 qui cède sous la pression, mou, Plut. M. 721c (ἀν-, ἅπτω 1).