ἀνασχετός
Ἀνάσχετοςἀνασχετός, ός, όν,
supportable, tolérable, Thgn. 119 ; Soph. Ph. 987 ; d’ord. avec une nég. οὐκ
ἀνασχετός, Od. 2, 63 ; Eschl. Pr. 919, Sept. 182, etc. intolérable ; οὐκ ἀνασχετὸν
ποιεῖσθαι, Hdt. 7, 163 ; Thc. 1, 118 ; 2, 21,
etc. ; οὐκ ἀνασχετὰ
ἡγεῖσθαι, Plut. Nic. 24, etc. juger intolérable ||
E Poét. ἀνσχετός,
Od. 2, 63 ;
Thgn. 119.
Fém. ἀνασχετή,
M. Tyr.
Étym.
ἀνέχω.