ἀνδρικός
ἀνδρικῶςἀνδρικός, ή,
όν :
1 composé d’hommes
(chœur) Xén.
Hell. 6, 4,
16 ; Lys. 161,
35 ||
2 d’homme (genre de vie, vêtement, etc.) Plat. Ep. 359b ; Ar. Ach. 695 ; DC. 45, 2, etc. ; d’où mâle, viril,
courageux, Xén. Œc. 10, 11, etc. ; p. opp. à
δειλός, Plat.
Phædr. 273a, etc. ; joint à γενναῖος, Luc. V. auct. 23, etc. ; τὸ ἀνδρικόν,
Arstt. fr. 499,
caractère viril ||
Cp. -ώτερος, Ar. Vesp. 1092 ; Plat. Leg. 681b, etc. Sup. -ώτατος, Ar. Vesp. 1077 ; Plat. Rsp. 567b.
Étym.
ἀνήρ.