ἀνόξυντος

ἄνοος-ους

ἀνοπαῖα
ἄ·νοος-ους, οος-ους, οον-ουν, insensé, irréfléchi, imprudent, en parl. de pers. Soph. Ant. 99, 281, etc. ; en parl. de choses (cœur, âme, etc.) Il. 21, 441 ; Plat. Tim. 44a ||
Cp. -ούστερος, Eschl. Pr. 987 ; Soph. fr. 514.
Étym. ἀ, νόος.