Ἀνόπαια

ἄνοπλος

ἀνόρατος
ἄν·οπλος, ος, ον :
1 sans armes, Plat. Euthyd. 299b ; particul. sans bouclier, Hdt. 9, 62 ||
2 non gréé, Pol. 2, 12, 3.
Étym. ἀν-, ὅπλον ; cf. ἄοπλος.