ἀνόρεος

ἀνορθιάζω

ἄνορθος
ἀν·ορθιάζω (impf. ἀνωρθίαζον, pf. ἀνωρθίακα ; pass. pf. ἀνωρθίασμαι)
1 parler à haute voix, crier, And. 5, 5 ||
2 dresser l’oreille, Phil. 2, 282, 483.
Étym. ἀνά, ὀ.