ἀνθαιρετέον

ἀνθαλίσκομαι

ἀνθαμιλλάομαι-ῶμαι
ἀνθ·αλίσκομαι [ᾰλ] (ao. 2 ἀνθεάλων) être pris ou convaincu à son tour, Eschl. Ag. 340 ; DC. 36, 23.
Étym. ἀντί, ἁλ.