ἀνθονόμος

ἀνθοπλίζω

ἀνθοπλίτης
ἀνθ·οπλίζω (ao. ἀνθώπλισα, pf. pass. ἀνθώπλισμαι) armer de son côté ou en face de, Xén. Œc. 8, 12 ; Luc. Am. 9 ||
Moy. s’armer de son côté, Xén. Hell. 6, 5, 7.
Étym. ἀντί, ὁ.