ἀντιθετικός

ἀντίθετος

ἀντιθέτως
ἀντί·θετος, ος, ον, opposé, Plut. M. 672b ; Sext. M. 9, 156 ; τὸ ἀντίθετον, Ar. fr. 300 ; Arstt. Rhet. Al. 27, 1, opposition, antithèse.
Étym. vb. d’ἀντιτίθημι.