ἀνύϐριστος
ἀνυϐρίστωςἀν·ύϐριστος, ος,
ον :
1 non outragé,
Ps.-Phocyl. 157 ; Plut. Pel. 9, Luc. 18, etc. ||
2 non insolent, non
grossier, en parl. de plaisirs,
Plut. Sert.
26, Luc.
42, M.
46c,
etc. ||
Sup. -ότατος, D. Chr.
Or. 3.
Étym.
ἀν-, ὑϐρίζω.