ἀνυδρία

ἄνυδρος

ἄνυλος
ἄν·υδρος, ος, ον :
1 sans eau, sec, Hdt. 2, 7, etc. ; Hpc. Aër. 280 ; τὸ ἄνυδρον, autre n. de la plante στρύχνον μανικόν, Diosc. 4, 74 ||
2 qui n’a pas reçu l’eau lustrale, Eur. Tr. 1085.
Étym. ἀν-, ὕδωρ ; cf. ἄϋδρος.