ἄνυλος

ἀνυμέναιος

ἄνυμες
ἀν·υμέναιος, ος, ον [] sans chant nuptial, sans hyménée, Soph. Ant. 176, etc. ; Eur. Hec. 416 ; adv. ἀνυμέναια, Soph. El. 962 ; Eur. Ph. 347, sans hyménée.
Étym. ἀν-, ὑμέναιος.