ἀνυπερθετέω-ῶ

ἀνυπερθέτος

ἀνυπερθέτως
ἀν·υπερθέτος, ος, ον :
1 non différé, sans délai, immédiat, Diosc. Præf. l. 7 ||
2 qu’on ne peut surpasser, Démocr. (Stob. Fl. 76, 13).
Étym. ἀν-, ὑπερτίθημι.