ἀνυπερθέτως

ἀνυπεύθυνος

ἀνυπευθύνως
ἀν·υπεύθυνος, ος, ον [θῡ] qui n’a pas de comptes à rendre, non responsable, Hpc. 27, 15 ; Ar. Vesp. 587 ; Plat. Leg. 761e, 875b ; Arstt. Pol. 4, 4, 24.
Étym. ἀν-, ὑ.