ἀνηϐητήριος

ἄνηϐος

ἀνηγεμόνευτος
ἄν·ηϐος, ος, ον, non encore dans l’âge de puberté, Lys. 142, 7 ; Plat. Leg. 833c ; Arstt. H.A. 7, 1, etc. ||
E Dor. ἄναϐ- [ᾱϐ] Thcr. Idyl. 5, 87.
Étym. ἀν-, ἥϐη.