ἀνηδόνως

ἀνήδυντος

ἀνήδυστος
ἀν·ήδυντος, ος, ον, sans agrément, Arstt. Pol. 8, 5, 25 ; Probl. 20, 23 ; Ath. 366b, 564a ; Plut. M. 799d, etc.
Étym. ἀν-, ἡδύνω.