ἄοικος
ἀοινέω-ῶἄ·οικος, ος,
ον :
I sans maison, sans
abri, Plat. Conv. 203d, etc. ; Arstt. H.A. 1, 1, etc. ; d’où :
1 pauvre, Plat. Phædr. 240a ||
2 sans famille,
Hés. O.
600 ||
3 sans foyer, en parl. de captives, Soph.
Tr. 300
||
II qui n’est pas une
maison, inhabitable, Soph. Ph. 534.
Étym.
ἀ, οἶκος.