ἀπελεύθερος
ἀπελευθερόω-ῶἀπ·ελεύθερος, ου
(ὁ) un affranchi, p.
opp. à ἐλεύθερος, Plat. Leg. 930d ; à δοῦλος et à μέτοικος, Xén. Ath. 1, 10 ; Arstt. Pol. 3, 5, 2 ;
avec un gén. ἀπ.
τινος, NT. 1
Cor. 7, 22 ; Arr. Epict. 1, 1, 20 ; Plut.
M. 278e, 634b, l’affranchi de qqn.
Étym.
ἀπό, ἐλεύθερος.