ἄπελπτος

ἀπεμέω-ῶ

ἀπεμπολάω-ῶ
ἀπεμέω-ῶ (f. -έσω, ao. ἀπήμεσα) vomir, rejeter, Il. 14, 437 ; Opp. H. 1, 560 ; Arr. Cyn. 9, 1 ; Luc. Charid. 7 ; Gal. 14, 163, etc. ||
E Ao. 3 sg. épq. ἀπέμεσσεν, Il. l. c.