ἀφαίρεσις

ἀφαιρετέος

ἀφαιρετέω-ῶ
ἀφαιρετέος, α, ον :
1 qu’il faut écarter, Plat. Rsp. 398e ||
2 neutre ἀφαιρετέον au sens tr. il faut enlever ou exclure, Hpc. Aph. 1253 ; Plat. Rsp. 361a, etc.