ἀφελοῦμαι

ἀφελῶς

ἄφεμα
ἀφελῶς [] adv. simplement, sans recherche, Thgn. 1211 ; Pol. 39, 1, 4 ; Plut. Pomp. 14 ; M. 41a, etc. ||
Cp. ἀφελέστερον, Sext. P. 1, 17, etc.
Sup. ἀφελέστατα, Plut. Lys. 6.
Étym. ἀφελής.