ἀπόταγμα

ἀποτάδην

ἀποτακτέον
ἀποτάδην [τᾰ] adv.
1 avec tension, avec force, Luc. Zeux. 4 ; El. N.A. 4, 21 ||
2 tout au long, avec prolixité, Philstr. 481, etc.
Étym. ἀποτα- rad. vb. d’ἀποτείνω, -δην.