ἀπόταξις

ἀπότασις

ἀποτάσσω
ἀπότασις, εως () [τᾰ]
1 allongement, Plut. M. 670c ; Arét. p. 4, 22 ; d’où prolongation (d’un son), Arstt. H.A. 5, 14, 8 ||
2 but où l’on tend, Dysc. Synt. 113, 5 ; Pron. 283b.
Étym. ἀποτείνω.