ἀπροσφωνητί

ἀπροσφώνητος

ἀπρόσχυτος
ἀ·προσφώνητος, ος, ον :
1 à qui l’on n’adresse pas la parole, Cic. Att. 8, 8, 1 ||
2 non signalé, Plut. M. 575b.
Étym. ἀ, προσφωνέω.