ἀργυριοκόπος

ἀργύριον

Ἀργυρίππα
ἀργύριον, ου (τὸ) [] pièce d’argent, Xén. Œc. 19, 16 ; Plat. Leg. 742d, etc. ; d’où en gén. argent monnayé, Hdt. 3, 13 ; Thc. 2, 70 ; Xén. Cyr. 3, 1, 33, etc.
Étym. ἄργυρος.