ἀριγνώς

ἀρίγνωτος

Ἀρίγνωτος
ἀρί·γνωτος, η, ον :
1 reconnaissable, Od. 6, 108 ||
2 célèbre, Il. 13, 72, etc. ; ironiq. trop connu, Od. 17, 375 (ὦ ἀρίγνωτε, tétrasyll. par synizèse) ||
E Fém. -ος, Il. 15, 490.
Étym. ἀρι-, γιγνώσκω.