ἄτλητος
ἀτλήτωςἄ·τλητος, ος,
ον :
I pass.
1 intolérable,
Il. 9, 3 ;
19, 867 ; Oracl. (Hdt. 5, 56) ; Pd. Soph. ||
2 qu’il ne faut pas oser,
Eschl. Ag.
408 ||
II act. qui ne peut supporter, impatient de,
gén. Anth.
9, 321 ||
E Dor. ἄτλατος [λᾱ] Pd. O. 6, 38, etc. ; Soph. Aj. 223.
Étym.
ἀ, τλῆναι.