ἄτονος
ἀτονόω-ῶἄ·τονος, ος,
ον :
1 non tendu, relâché, sans
vigueur, languissant, Hpc. 292, 18, etc. ;
joint à νωθρός,
Luc. Dem. enc.
43 ; à
βληχρός, DS.
1, 42 ; à
μανός, Plut.
M. 411d ; etc. ; en parl. de la voix,
Arstt. Physiogn.
6, 51 ; du
style, DH. Dem. 20 ||
2 t. de
gr. non accentué, atone, Gramm.
||
Cp. -ώτερος, Hpc. 281, 40 ; Jos. B.J. 1, 10, 4 ;
Ath. 79f ; Diosc. etc.
Étym.
ἀ, τείνω.