αὐχμώδης
αὔχμωσιςαὐχμώδης, ης,
ες :
1 qui a l’air desséché,
sec, Hpc. 353,
48 ; Arstt. H.A. 8, 19 ; en parl. d’un pays, Th.
H.P. 8, 1, 6 ;
C.P. 3, 10, 1,
etc. ; en parl. du
corps, Plut. M. 688d ; τὸ αὐχμῶδες,
Hdt. 1, 142, la
sécheresse ||
2 sale, en parl. de la chevelure, Eur. Or. 223 ||
Cp. αὐχμωδέστερος, Th.
H.P. 8, 1,
6.
Étym.
αὐχμός, -ωδης.