αὐτόριζος

αὐτόροφος

αὐτόρρεκτος
αὐτ·όροφος, ος, ον :
1 couvert d’un abri naturel, Opp. H. 1, 22 ; DH. 1, 79 ||
2 qui forme un abri naturel, El. N.A. 16, 17 ||
E Par lic. pros. αὐτώροφος, Naz. 2, 184.
Étym. αὐ. ὄροφος.