ἀξινάριον

ἀξίνη

ἀξινίδιον
ἀξίνη, ης () []
1 hache, Il. 13, 612 ; 15, 711 ; Hdt. 7, 64 ||
2 cognée, Xén. An. 1, 5, 12.
Étym. emprunt à une langue sémitique ou anatolienne.