βαλανηφαγία

βαλανηφάγος

βαλανηφόρος
βαλανη·φάγος, ος, ον [ᾰᾰᾰ] qui se nourrit de glands, Oracl. (Hdt. 1, 66) ; Plut. Cor. 3 ; Nonn.
Étym. βάλανος, φαγεῖν.