βαναυσία
βαναυσικόςβαναυσία, ας
(ἡ) [βᾰ]
1 travail manuel,
Hdt. 2, 165,
etc. ||
2 p.
suite, habitudes ou caractère d’un
artisan, c. à d. vulgarité, mauvais goût,
Hpc. 23, 38 ;
Arstt. Nic.
2, 7, 6, etc.
||
E Ion. βαναυσίη, Hdt. Hpc. ll. cc.
Étym.
βάναυσος.