βεϐαίωμα

βεϐαίως

βεϐαίωσις
βεϐαίως, adv. solidement, fermement, sûrement, Eur. H.f. 1121 ; Plat. Leg. 740b ; Dém. 132, 20 ; etc. ||
Cp. βεϐαιοτέρως, Isocr. 171c ; Xén. Cyr. 2, 1, 13 ; Str. 23, etc. ; ou βεϐαιότερον, Thc. 1, 8,
Sup. βεϐαιότατα, Thc. 6, 91.
Étym. βέϐαιος.