βιοτή, ῆς
(
ἡ)
1 vie, Od. 4, 565 ; Pd. P. 4, 282 ; Eschl.
Pers. 852 ;
Soph. Eur. ;
rare en prose, Hdt. 7, 47 ; Xén. Cyr. 7, 2, 27 ; etc. ||
2 moyens d’existence,
Soph. Ph.
164 ; part.
aliments, Soph. Ph. 1160 ||
E Dor. acc. βιοτάν,
Eur. H.f.
664.
Étym.
cf. βίοτος.