βρωσείω

βρώσιμος

βρῶσις
βρώσιμος, ος, ον, qu’on peut manger, mangeable, Eschl. Pr. 479 ; Diph. (Bkk. 84, 25) ; Spt. Lev. 19, 23, etc. ; NT. Luc. 24, 41.
Étym. βιϐρώσκω.