χορίαμϐος

χορικός

χορικῶς
χορικός, ή, όν, qui concerne les chœurs, les danses, Plat. Leg. 670a ; Arstt. Probl. 19, 15, Poet. 12, 5 ; τὸ χορικόν, Ar. Eq. 589 ; Xén. Mem. 3, 4, 5 ; Arstt. Poet. 12, 1, chœur dans les pièces de théâtre.
Étym. χορός.