χρυσῶπις

χρυσωπός

χρυσωρυχεῖον
χρυσ·ωπός, ός, όν []
1 aux yeux ou au visage d’or, Plut. Syll. 6 ||
2 p. ext. brillant d’or, Eur. El. 740 ; subst. ὁ χρ. Plut. M. 977e, la dorade (v. χρυσόφρυς) poisson.
Étym. χρ. ὤψ.