δεσπότις
δεσποτίσκοςδεσπότις, ιδος
(ἡ) maîtresse,
Soph. El.
597 ; Tr.
407 ; Eur.
Med. 17 ;
Plat. Leg.
698b,
etc. ||
E Décl. d’après deux th. : th. δεσποτιδ- :
sg. dat. -ιδι,
Anth. 6, 160 ;
pl. nom. -ιδες,
Man. 4, 361 ; —
th. δεσποτι- : acc. sg.
-ιν, Soph.
ll. cc. ; Clém.
852, 13.
Étym.
fém. de δεσπότης.