διανομεύς

διανομή

διανομοθετέω-ῶ
διανομή, ῆς ()
1 distribution, partage, Plat. Rsp. 535a, Leg. 714a, etc. ; Plut. Per. 9, Cor. 16, M. 744a ; avec le dat. δ. τινι, Plut. Ant. 14, distribution faite à qqn ; abs. largesses au peuple, M. Ant. 1, 16 ||
2 direction, Plut. M. 102e.
Étym. διανέμω.