διαρκῶς

δίαρμα

διαρμένιος
δίαρμα, ατος (τὸ)
1 traversée, trajet par mer, Pol. 10, 8, 2 ||
2 lieu où l’on passe dans un bac, Str. 199 ||
3 élévation (de l’âme, DL. 9, 7 ; du style, Plut. M. 853c ; Lgn 12, 1).
Étym. διαίρω.