διψύχος

διψώδης

διψώω
διψώδης, ης, ες :
1 qui a soif, altéré, Hpc. Aph. 1251 ; Plut. M. 129b ; subst. τὸ διψῶδες, soif ardente, Plut. Cor. 4 ; fig. Plut. M. 555e ||
2 qui altère, Hpc. 392, 25 ; Diph. siphn. (Ath. 71e).
Étym. δίψα, -ωδης.