δοχαῖος

δοχεῖον

δοχεύς
δοχεῖον, ου (τὸ) récipient, réceptacle, vase pour recevoir ou contenir, Anth. 5, 63 ; Gal. 2, 374 ||
E Ion. δοχήϊον, Anth. 6, 66.
Étym. δοχεύς.