δυσέλπιστος
δυσελπίστωςδυσ·έλπιστος, ος, ον
[ῠ]
I pass. non espéré : ἐκ
δυσελπίστου (var. -ίστων) Xén. Cyr. 6, 1, 47, contre
toute attente ||
II act.
1 qui désespère,
Poèt. (Plat.
Ep. 310a) ||
2 qui manque de confiance,
Plut. Fab.
17.
Étym.
δ. ἐλπίζω.