δυσεντεριάω-ῶ

δυσεντερικός

δυσεντεριώδης
δυσεντερικός, ή, όν []
1 qui concerne la dysenterie, Epic. (DL. 10, 22) ; Diosc. 1, 51 ; Plut. M. 1089e, etc. ||
2 atteint de dysenterie, Hpc. Epid. 3, 1086 ; Plut. M. 101c ; Arr. Epict. 2, 21, 22.
Étym. δυσεντερία.