δυσιατέω-ῶ

δυσίατος

δυσίδρως
δυσ·ίατος, ος, ον [ῠῑᾱ] difficile à guérir, Plat. Leg. 854a, 916a ; fig. Eschl. Ag. 1103 ; Eur. Med. 520 ; Plat. Leg. 731b ||
Cp. -ότερος, Arstt. M. mor. 2, 8 ; Cass. Probl. p. 331, 20.
Étym. δ. ἰάομαι.