δυσκαταληψία

δυσκατάλλακτος

δυσκατάλυτος
δυσ·κατάλλακτος, ος, ον [κᾰ] litt. dont on ne peut changer les dispositions, intraitable, Plut. M. 13d ; Ath. 625b.
Étym. δ. καταλλάσσω.